Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.
Sziiia
Színpad az élet hol játszani kell,ha könnyes a szemed is nevetni kell.
2012. április 30., hétfő
Az emberek nagy része képtelen feldolgozni, vagy elviselni, ha valaki jobb náluk. Nézd, én nap mint nap szembesülök ezzel a problémával. Az irigyeim száma az egekben, de tudod mit? Csak sajnálni tudom őket. Lehet utánam csinálni, vagy ha nem tudja, fogja be. Uszítani és támadni mindenki tud. Teljesíteni nem.
"A fiúk nem igazán ismerik a "hisztinyelvet". Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha az...t mondom semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj. De ezt nem mindenki tudja. Így hiába ültem a babzsákfotelemben, a mobilomat szorongatva, nem szólalt meg."
2012. április 25., szerda
2012. április 24., kedd
2012. április 19., csütörtök
A barátság nem egy létrehozott kapcsolat, a barátság magától jön létre, mert jó minden elvárás és indok nélkül együtt létezni. Örömöt jelentetek egymásnak csak azért, mert vagytok. A barátság benned van, belőled fakad, nincs köze a másik cselekedeteihez: ha egy ember valóban a barátod, akkor is közel áll hozzád, ha nem kedves vagy igazságos veled, mert hát ott van a szívedben.
Hogy ki vagyok? A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod? A barátod... vagy az ellenséged? A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel? A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd? Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell... vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged? A pillangók amik a hasadban repkednek... vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik? Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll...
2012. április 12., csütörtök
Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek, s soha nem figyelek, mikor hova lépek. Ő pedig csak csendben messze elrepül, s néha-néha a távolban újra előkerül. Tudom úgysem lesz az enyém, mégis szaladok, de az évek során egyre lassabban haladok. A körülvevő emberek csak néznek rám bután, én pedig csak futok, futok az álmaim után…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)