Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok e...gyetlen szót sem. Csak elsétálok… Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt sem mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem az… ez bonyolult.

 

 

Ne hidd azt, hogy nekem semmi sem fájhat.Egyszerűen csak megtanultam kezelni.Ahhoz, hogy én mit érzek, nincs köze senkinek.És valljuk be, senkit sem érdekel igazán.Így hát minden reggel magamra erőltetek egy mosolyt.. és lássuk be, egyre jobban megy.De egy nap hagytam, hogy minden félelem és fájdalom eluralkodjon rajtam.Mindössze 5 másodpercet adtam neki.Minden kis porcikámmal éreztem.. az összeomlás határán voltam.Majd elkezdtem visszaszámolni... remegtem.. 5...4...3...2...1.. majd eluralkodott rajtam az a mérhetetlen nagy üresség, ami kiölt minden emberi vonást belőlem.

~ Ha úgy vitatkoztok, mint a házaspárok; úgy beszélgettek, mint a legjobb barátok; úgy flörtöltök, mint az első szerelemnél és úgy véditek egymást, mint a testvérek.. akkor egyszerűen egymásnak vagytok teremtve :) ~♥

nem beszélek veled, hiszen ismersz: a "majd jön, ha jönnie kell" reménye nekem elég. szeretlek.. de nem alázkodom meg előtted. majd hívsz, ha akarsz, csókolsz, ha akarsz, viszontszeretsz, ha akarsz...

valahol a nevetéseink, hosszú beszélgetéseink, kicsi buta veszekedésink, és az összes közös viccünk között szerelembe estem!

újév-->újélet-->újremény-->újs​zerelem.♥

már nem vagyok szerelmes beléd. egyszerűen csak megmaradtál olyan emberként a szívemben, aki a mai napig fontos nekem. akitől örülök az ölelésnek, ugyanúgy, mint akkor. akitől jól esik, ha csak úgy megpuszil. és akitől a mai napig elhallgatom, csupán baráti szeretetből, azt a szót, hogy "szeretlek".