Vannak dolgok,amik második nekifutásra jobban sikerülnek,mint elsőre!

"Az idő múlik. Mind felnövünk. Embereket ismerünk meg, akik megváltoztatják az életünket. Akikkel közös emlékeink lesznek. Embereket, akikre örökké emlékezni akarunk, akiknek az emléke a múltból, mindig ott lesz velünk, a jelenben, a jövőben...a szívünkben. De akadnak olyanok is , akiket elakarunk örökre felejteni, de sajnos nem megy."

Szeretsz? Szeressél. Utálsz? Utáljál. Érdekel engem? NEM!;)

~Boldogság: Amikor a valóság végre szebb,mint az álmaid...

~ Kedves Naplóm! Ma nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.

Én ezt már betegségnek titulálnám...egyik nap erősnek érzed magad,másik nap már haldoklasz. Visszaesel minden áldott nap és se gyógyszer nincs rá se megelőzési lehetőség. Igen..ez a szerelem. Egy halálos betegség.(saját szöveg)

"Ölelj csak át,veled vagyok,vigyázni rád...A világnak csak egy ember vagy,de nekem a világ TE vagy!"

"Csak egy perc az életből,csak egy hang a szívemből..."

És még azt várod h megbízzak benned? Na perszee :'DD Ennyit a bizalomról szivii ;) Hordd el magad gyorsan,mielőtt még beléd is rúgok...

Már oviban is alapozó volt a jeled ribanckám ;D

Tudod,én szeretem a színeket,de a kétszínűségtől hánynom kell! ;)

Azt hiszed jó színész vagy? Én mindennap eljátszom,hogy boldog vagyok és mindenki elhiszi,hogy ez a valóság. Na ki a profi?

„Egy szakítás után bizonyos utcák, helyszínek, sőt egyes napszakok is tabunak számítanak. A város érzelmi aknákkal teli elhagyott csatatérré válik. Nagyon kell vigyázni hová lépsz, mert könnyen miszlikre szaggathatod magad.”

Olyan lány vagyok, aki folyton szanaszét hagyja a dolgait. Örökké elveszítem például a hullámcsatjaim... A kulcsom. A fülbevalóm párját. Néha úgy érzem a fejemet is... de ez még csak a kezdet.Folyton azon kapom magam, hogy elvesztegetem az időm - nem csak perceket, de napokat, heteket, hónapokat.. bár még ezt az érzést is tudom kezelni valahogy. De,hogy téged is elveszítettelek ez már túl sok volt. Ez az érzés igazi csendes gyilkos:lassan kínoz,és te csak menekülsz,menekülsz,mint egy idióta horrorfilmben.Meg kéne fordulnom,és azt mondani a "gyilkosnak":ELÉG! Eleget kínoztál,fenyegettél! Mostmár fel fogom dolgozni ezt az egészet és akkoris mosolyogni fogok...bármi történjék is.(saját szöveg)

~Egyik nap még imád, másik nap már koptat. Olyan hamar vége lesz, hogy azt hiszed álmodtad. Ha meg is tart egyszer, soha nem bízhatsz benne, mert tudod, hogy rossz, mégis ez izgat benne..

Pénzért nem lehet boldogságot venni-de Nutellát igeen ami majdnem ugyanaz :P

Ők a részeim.Nélkülük íztelen az étel,unalmas a film. Tudnék mással nevetni,de nem akarok. Nélkülük nem vagyok otthon a saját testemben és egyedül vagyok a világban. Velük vagyok egy egész. Hozzájuk vagyok kötve,valami láthatalan de rohadt erős szállal,jó erősen.Ez a 2 ember tart életben,ez a 2 ember az ok az életemre...(saját szöveg)

Furcsa érzés, ha van valaki, aki mindig megnevettet, aki mindennap hiányzik, akiért feladnád a saját céljaid, akivel szemben sosem vagy önző és tudod, hogy mindig melletted áll. Ha van valaki, akivel megosztod az összes titkodat, és akármennyire is megbánt, sosem tudsz haragudni rá. Mindenről csak ő jut eszedbe és rengeteg emlék köt össze vele. Furcsa érzés tudni, hogy semmi sem tart örökké, és ho...gy mint mindennek, ennek is vége lesz majd. Ahogy telnek a napok, egyre jobban félsz, hogy egyszer ez is véget ér. És tudod azt, hogy rá örökké emlékezni fogsz és életed végéig a lelkedben él majd a rengeteg emlék. akkor is, ha már eltűnnek a közös álmok tudod, hogy őt már örökre a szívedbe zártad és örökre az életed része marad. Mégis fáj arra gondolni, hogy véget ér majd, hisz a szíved egy része már az övé. Úgyhogy használj ki minden időt, amíg vele lehetsz.

…de igazából én vagyok a hülye. már rég elfelejthettelek volna. de nem, nekem minden nap elő kell vennem a fényképedet mert hiányzik a mosolyod. minden este újra lejátszom magamban az emlékeket, mert hiányzol. minden éjszaka veled álmodok… minden reggel könnyes szemmel ébredek. minden nap tudatosítom magamban, hogy te sosem leszel már az enyém. ezt a józan eszem fel is fogja, de az a kibaszott remény nem akar megdögleni…(saját szöveg)

Mért változott meg minden? Mért lettünk idegenek? Az órákig tartó beszélgetések, nevetések vagy az ugratások hová lettek? Hol vannak a mosolyok? Hol vannak a sértődések? Hol vagyunk mi, és mért megyünk el egymás mellett?

~ Szerelem első látásra. Megismered és viszontlátásra. ..

ha valakit nagyon szeretünk, mindennél jobban hinni akarunk neki, még akkor is, ha már ezerszer hazudott azelőtt .. : /

Elég nagy baj,hogy eltiltod magad tőlem,mert minden az arcodra van írva drágám ;) Látom az elfojtott vágyat,a reményt és a megtörhetetlen bizalmat rajtad...és tudod az önkínzás nem jó dolog.:)(saját szöveg)

Eszedbe juthatna néha,hogy szerelemre kötöttünk szövetséget nem háborúra....(saját szöveg)

Igen,hülye voltam. Igen,fogalmam sincs mit érzek. De amikor elmész mellettem,a szemembe nézel és mosolyogsz...egyszerűen megszűnik a világ. Kár,hogy ez lett belőlünk. Sajnálom...Megmenthettük volna,de mindketten túl büszkék voltunk a 'bocsánat'-hoz. Pedig az az őszinte mosolyod nem mindenkinek adatik meg. Nem tudom mi ez...nem éreztem még ehhez foghatót. Amikor csak némán nézünk egymás szemébe és mindkettőnk ajkán az a titokzatos halvány mosoly van...akkor érzem ezt a valamit. A pulzusom felgyorsul és csak te számítsz,a kék szemed,és az illatod.Semmi más. Lehet,hogy már más van,már nem úgy viszonyolunk egymáshoz,mint régen,ahogy kéne. De ez a valami,ez a maradandó 'kapocs' ami összeköt minket egy életre. Hidd el ez nem múlik,tudom. Itt van ez az érzés..legbelül,valahol mélyen...És itt is marad! Ez a mi álmunk és a mi valóságunk! Nem engedem elveszni! Akárhányszor a szemembe nézel és én a tiédbe,mindketten érezzünk ezt a valamit. Nem is tudom hogyan nevezzem...Talán lehetne: "soha nem felejtelek" vagy "mindig szeretni foglak a szívem legmélyén" érzés a neve..nem tudom,mert mint már mondtam,fogalmam sincs mit érzek és cselekedni sem tudok.Bonyolult...nagyon...(saját szöveg)

senki sem mondta, hogy könnyű eset vagyok. nehéz velem beszélni.. makacs vagyok és túl sokat beszélek. van, hogy senki nem érti, mi bajom.. nem biztosíthatom, hogy nem fogunk veszekedni, hogy nem fogunk kételkedni egymásban és, hogy mindig jó leszek. de egyet tudok: amíg küzdesz értem,én maradok!

Kicsit összetörtem, kicsit miattad, kicsit miattam, de legfőképpen értünk.

"..Egy körforgás részévé váltunk, amelynek csak akkor lehet véget vetni, ha az egyik fél feladja.. feladja a küzdelmet és az nem a szívére,hanem az eszére hallgat.. A szív azt súgja: ő az akit szeretsz, harcolj! hidd el megéri! De miért érné meg? Hiszen lehet hogy eléred h boldog légy.. de meddig? meddig tart a boldogság? hát nem sokáig.. akkor miért harcolj, ha úgyis belebuksz?! Emellett az ész azt mondja, szállj ki a körforgásból, nem helyes ezt játszani, mert csak megsebzed magad, és ha nem vagy erős , beleroskadsz a fájdalomba.."

‎' Tanulj meg gyilkolni a mosolyoddal - így nem lesz véres a kezed. '

Az emberek nem mindig azért sírnak mert gyengék, hanem azért, mert túl sokáig maradtak erősek.

Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból. ..

‎' Imádom amikor valaki nevetése vicesebb, mint maga a vicc... ' :DD

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek. Repkedtem a boldogságtól, de volt, hogy teljes erővel mentem a falnak. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól, közben féltem, elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra. A végén elvesztettem,...

ne aggódj, hiányozni fogsz neki. ő elcseszte és te semmiképpen nem csináltál semmit rosszul. ő hibázott. Nem volt elég okos. ha okos lett volna, rájött volna, minek mondott búcsút. de nem volt az, és most elment. ne hívd fel azzal, hogy hiányzik. még csak azért se hívd fel, hogy halld a hangját és, hogy utána letedd. Ne tedd ezt. Nem ő hiányzik neked, hanem az, ami régen volt. most már vársz valakit, aki bebizonyítja neked, hogy nincs rá szükséged. ígérem, ez a valaki itt van egyből, de először el kell engedned őt és a hülyeségét. egy nap vissza fog térni, ő lesz az, aki felhív, hogy elmondja, minden este hiányoztál neki. meg fogja kérdezni a barátait, ha még mindig érdeklődsz iránta. most rajtad a sor, hogy azt mondd; 'bazdmeg, a tiéd voltam és te mindent összekavartál.' most pedig keress mindig okokat arra, hogy boldog legyél nélküle. ne üzenj neki, ne írj hozzászólást neki, ne beszélj vele a folyosón. csak mosolyogj rá és emlékeztesd arra, hogy egy tökéletes lányt engedett el!!;)♥

~Szeretlek , és szeretni is foglak ez az érzés nem múlik el 1 nap alatt.. ♥

Tudod, van, hogy elmegy és nem hagy semmit maga után. Nem búcsúzik el, nem ír levelet. Egyszerűen csak kisétál az ajtón. Te azt hiszed, viccel, nem gondolja komolyan. Vársz, hogy majd nyílik az ajtó és belép. Nem érdekelne a magyarázat: hol volt, mit csinált. Te csak folytatni akarod ugyanúgy. De az ajtó nem nyílik, a telefon nem csörög, és Te ráébredsz, magadra hagytak.

Lehet,hogy egyszer eljön a szívem hercege,de apukám marad a szívem királya örökre! :')

Gyönyörű volt hinni abban, hogy soha nem hagynál el...

Egyszer eljön majd az a pillanat, hogy pasi létedre sírni fogsz. Nem fogod tudni tovább bent tartani azt a fájdalmat, hogy elhagytál, mert azt hitted erős vagy. Hiányozni fogok. A beszédem, a szavaim... az, hogy féltettelek, hogy aggódtam érted...az, hogy mindig felvidítottalak, az, hogy úgy tudtalak volna szeretni, mint senki más... és idővel, ha ezekre rájössz, zokogni fogsz... olyan szenvedéssel, mintha meghaltam volna...De akkor már nem lesz visszaút.

~ Van hogy két embernek szét kell válnia, csak azért, hogy rájöjjenek: szükségük van egymásra.~

- BESZÉLNÜNK KELL?! Oké. Beszéljünk. Beszéljünk arról, hogyan mondtad azt, hogy szeretsz, mielőtt kisétáltál az életemből. Vagy arról, hogyan hazudtál a szemembe. Vagy arról, hogyan fordítottál hátat nekem, amikor a legnagyobb szükségem volt rád. Mi történt az ,,Örökké"-vel? Elegem van abból, hogy így kezeltél. és te beszélni akarsz? Nos, lehet én nem. Néha jobb, ha a szavak kimondatlanok maradnak.

Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok e...gyetlen szót sem. Csak elsétálok… Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt sem mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem az… ez bonyolult.

 

 

Ne hidd azt, hogy nekem semmi sem fájhat.Egyszerűen csak megtanultam kezelni.Ahhoz, hogy én mit érzek, nincs köze senkinek.És valljuk be, senkit sem érdekel igazán.Így hát minden reggel magamra erőltetek egy mosolyt.. és lássuk be, egyre jobban megy.De egy nap hagytam, hogy minden félelem és fájdalom eluralkodjon rajtam.Mindössze 5 másodpercet adtam neki.Minden kis porcikámmal éreztem.. az összeomlás határán voltam.Majd elkezdtem visszaszámolni... remegtem.. 5...4...3...2...1.. majd eluralkodott rajtam az a mérhetetlen nagy üresség, ami kiölt minden emberi vonást belőlem.

~ Ha úgy vitatkoztok, mint a házaspárok; úgy beszélgettek, mint a legjobb barátok; úgy flörtöltök, mint az első szerelemnél és úgy véditek egymást, mint a testvérek.. akkor egyszerűen egymásnak vagytok teremtve :) ~♥

nem beszélek veled, hiszen ismersz: a "majd jön, ha jönnie kell" reménye nekem elég. szeretlek.. de nem alázkodom meg előtted. majd hívsz, ha akarsz, csókolsz, ha akarsz, viszontszeretsz, ha akarsz...

valahol a nevetéseink, hosszú beszélgetéseink, kicsi buta veszekedésink, és az összes közös viccünk között szerelembe estem!

újév-->újélet-->újremény-->újs​zerelem.♥

már nem vagyok szerelmes beléd. egyszerűen csak megmaradtál olyan emberként a szívemben, aki a mai napig fontos nekem. akitől örülök az ölelésnek, ugyanúgy, mint akkor. akitől jól esik, ha csak úgy megpuszil. és akitől a mai napig elhallgatom, csupán baráti szeretetből, azt a szót, hogy "szeretlek".