Olyan lány vagyok, aki folyton szanaszét hagyja a dolgait. Örökké elveszítem például a hullámcsatjaim... A kulcsom. A fülbevalóm párját. Néha úgy érzem a fejemet is... de ez még csak a kezdet.Folyton azon kapom magam, hogy elvesztegetem az időm - nem csak perceket, de napokat, heteket, hónapokat.. bár még ezt az érzést is tudom kezelni valahogy. De,hogy téged is elveszítettelek ez már túl sok volt. Ez az érzés igazi csendes gyilkos:lassan kínoz,és te csak menekülsz,menekülsz,mint egy idióta horrorfilmben.Meg kéne fordulnom,és azt mondani a "gyilkosnak":ELÉG! Eleget kínoztál,fenyegettél! Mostmár fel fogom dolgozni ezt az egészet és akkoris mosolyogni fogok...bármi történjék is.(saját szöveg)