Karácsony.Erről a rohadt szóról mindig te fogsz eszembe jutni.Tönkretettél,igen.Fel fogok állni meg fogom mutatni,hogy nem árthatsz nekem többet.De mégis...annyira fáj.Nagyon,nagyon fáj.Legbelül.Senki nem érti meg ezt a fájdalmat,senki nem képes enyhíteni de még meg sem próbálják.2héttel ezelőtt még minden rendben volt...egy plüssmacit ígértél karácsonyra.Reménykedtem,hogy korábban odaadod amikor kettesben leszünk de nem tetted. Igen,csak egy hülye plüssmaciról van szó. Azt mondtad:"Nyugi,csak várj karácsonyig!" Az a jelentéktelen plüssállat nem is tudod mennyit jelentett volna nekem.Egy zálogot,egy ígéretet.De te ezt az ígéretet megszegted és elfordultál tőlem,ok nélkül és egyik pillanatról a másikra...Hát miért tetted? Miért kell vége lennie annak ami mindkettőnknek a boldogságot jelentette?! MIÉRT?! Sosem fogod megválaszolni...soha. Most egyedül vagyok. Senki nem hoz már téged vissza a hülye plüssmacival együtt.Pedig én vártam karácsonyig.Tudtam,hogy minden pillanattal közelebb vagyok ahhoz,hogy végre legyen köztünk valami.Vártam,türelmesen vártam.Az ágyamban már helyet csináltam a macinak,hogy mostantól majd mindig azzal alszom és mindenhova magammal viszem ha te nem vagy mellettem.Téged jelképezett. Véget vetettél ennek az egésznek.Csak tudnám miért...Akarom azt a mackót! Eleget vártam! Kivártam a karácsonyt...és te mégsem vagy itt...se te se az a gyerekes plüssállat.(saját szöveg.)