Voltam már vesztes, de legyőzött sohasem! Akartak már a becsületembe tiporni. Próbáltak már megaláztatni! Voltam Én már lent, sőt még lejjebb is! Tapostak a szívembe, gázoltak a lelkembe. Nem szégyenlem kimondani. Volt hogy majdnem ordítottam a fájdalmaktól, . . . a vágyaktól, a tehetetlenségtő l, a haragtól, dühtől bosszú vágytól . Volt hogy sírtam sőt zokogtam mint egy kisgyerek. Volt mikor úgy éreztem és gondoltam, hogy nem tudok fölállni és lent maradok, de mindig sikerült erőt merítenem még a legkilátástalanabb helyzetekből is és mindig fölálltam, fölállok és mindig is föl is fogok !!!