Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek, s soha nem figyelek, mikor hova lépek. Ő pedig csak csendben messze elrepül, s néha-néha a távolban újra előkerül. Tudom úgysem lesz az enyém, mégis szaladok, de az évek során egyre lassabban haladok. A körülvevő emberek csak néznek rám bután, én pedig csak futok, futok az álmaim után…