Csak egy vízcsepp vagyok a nemlétező faleveleken. Az a durva,kegyetlen szél,egyetlen lehelletével taszít le a levelemről a nagy semmibe,a föld felé. Zuhanok...zuhanok,végül becsapódok a kemény,halott talajra,melybe úgy szivárgok be a kis repedéseken,mint ahogy a könnycsepp szalad végig egy vénember ráncszántotta arcán. Lassan,nyugalmasan emészt el a talaj. Hangtalanul selymesen,lágyan halok meg...
*saját szöveg*